Számos 3D technológia elérhető manapság, ezek közül a 3D light field technológiát a legjobbak között tartják számon. Ennek ellenére – más 3D megjelenítési eljárásokhoz hasonlóan – a létrehozott 3D látvány egyik fele a képernyőn belsejében, míg a másik azon kívül található. Ez korlátozza a természetes, kézzel vezérelhető interakciót csupán a kép egyik felére. A kijelzők területén így a projekt legfontosabb feladata a képernyő nélküli 3D light field kijelző prototípusának megtervezése és kivitelezése, amely a kép síkját a szabad térbe kitolva a teljes virtuális teret elérhetővé, így érinthetővé teszi.

A virtuális tapintó / érzékelő rendszerek terén a legtöbb megközelítés igényel valamilyen eszközt, melyet a felhasználók megfognak, vagy fizikai kontaktust létesítenek vele, így téve lehetővé a tapintás-érzetet. A projektben továbbfejlesztett és integrált rendszer az első, mely lehetővé teszi a fizikai kontaktus nélküli érzékelést akár a levegőben is. Ultrahang segítségével érezhető erőhatásokat és tapintásérzetet „sugároznak” a levegőn keresztül egyenesen a felhasználóra. Az eljárás lehetővé teszi, hogy a rendszer akár több kézzel vagy több felhasználóval is megbirkózzon.

A projekt által alkalmazott megközelítés egyesíti a két technológia előnyeit, így egy olyan valós 3D megjelenítő jön létre, amelynek teljes látható és felhasználható tartománya a szabad térben lebeg és megérinthető.

A rendszer ezen kívül képes lesz a 3D objektumok dinamikus megvilágítására a valós 3D környezet fényeivel, amelyet kamerákkal fogunk érzékelni. Így a felhasználó akár a saját tükörképét is láthatja egy virtuális, tükröződő objektum felületén, a valóságérzet további növelése érdekében. Másrészről a térben lebegő 3D objektumok képesek lesznek arra, hogy árnyékokat vessenek a valós környezetre (asztalra vagy padlóra) a rendszerbe integrált projektorok segítségével. Fénykibocsátó objektumok esetén a „virtuális” fény a valós környezetre és az azon elhelyezkedő testekre is vetíthető.